Indulj: kerékpárral a hazai hegyekben

Kezdjük egy definícióval: A hegyikerékpározás az, amikor alig kapsz levegőt, szakad rólad a víz, szorítod a kormányt, és mint egy videojátékban, kerülgeted az akadályokat, párosítva a végtelen szabadság érzésével, amikor csak a magad ura vagy.

Vagy valami hasonló.

A bringázás e fajtája nem űzhető nagy tömegben és kizárólag aszfalton, - nem véletlenül szerepel a nevében is a hegy – így igazi természetbarátoknak ajánlott, akik szeretik a kihívásokat és az adrenalinban gazdag kalandokat!

Mivel az ősz még javában főszezon a bringásoknak, így reméljük, senki nem pakolta el a bringáját a nyár után, és irány az erdő! A hegyikerékpározásnak több ága is van, de a legismertebb és a leginkább közkedvelt a cross country, amikor hegyen-völgyön, erdőn, mezőn keresztül tekersz, és élvezed, hogy része vagy a tájnak. Erre az ország szinte minden szegletében van lehetőség, hiszen a gyalogos turistautak mellett egyre több kerékpáros útvonalat jelölnek ki.

De ha már mindenképpen úti célt kell választani, akkor az nagy valószínűséggel Észak-Magyarország lenne, a hegyikerékpározás hazája… Erről árulkodik a számos bringás verseny, és bringás maraton is. De nem kell rögtön rajtszámot húzni, elég, ha a saját dicsőségedért feltekersz a Kékesre például, vagy túrázol a Bükk-fennsíkon, ami önmagában is gyönyörű, és személyes kedvencem, vagy körbenézel Felsőtárkány környékén, ami egy igazi bringás paradicsom.

Nyugat-Dunántúlon járva ki ne hagyd a Kőszegi-hegységet, amit keresztbe-kasul bejárhatsz bringával.  Kőszegről indulva a Szabó-hegy felé kell venni az irányt, majd mindig csak felfelé előbb aszfaltos, majd később murvás úton. Sok látnivaló van itt, amit érdemes felkeresni, és többségük elérhető bringával is, vagy a kerékpárt hátrahagyva egy rövid gyalogos túrával. Így eljuthatsz az Óház-tetőhöz, a Hét-forráshoz, a Stájerházakhoz vagy a Hörmann-forrásig is akár, ahonnan már csak „egy ugrás" az Írott-kő! Visszafelé feltétlenül ejtsd útba Velem községet, és a cáki pincesort is.

TIPP! Egy újabb kedvenc, a visszafogottabb, de annál varázslatosabb Őrség.

A szintén dobogós bringás úti célom Dél-Dunántúl. Itt a Dunántúli-dombságot szó szerint kell érteni, valóban állandóan egy domb van az ember előtt, amit meg kell mászni, és ha felértél, minden kezdődik elölről, de akkor is gyönyörű. Azért is szeretek bringával bejárni egy vidéket, mert így van idő megfigyelni szinte mindent. Érzed, hogy milyen a levegő, látod, hogy élnek az emberek – na, nem a nagyvárosokban –, és része leszel a természetnek, mert mint egy műhold, feltérképezed a terepet tekerés közben.  Ha erre jársz, mindenképp ajánlom a Misina-tetőt a TV-toronnyal együtt, ami kiváló bemelegítésnek, majd Orfű és Abaliget környékét, és természetesen Harkányt, Siklóst és Villányt!

Mire figyelj, ha ősszel akarsz bringázni?

  • rövidebben a nappalok, lehet köd, így feltétlenül – egyébként is ajánlott – legyen nálad első, hátsó lámpa és prizma is
  • széldzseki/esőkabát kötelező, lejtmenetben bizony nagyon hideg tud lenni
  • az eső, köd, vizes falevelek miatt sokszor lehet csúszós az út, úgyhogy óvatosan vagánykodj
  • bukó, napszemüveg (világos lencsével a bogarak miatt) és bringás öltözék ugyanúgy fontos, mint bármikor máskor
  • mindig legyen nálad – szintén alap – enni és innivaló, pár alap szerszám, térkép és iránytű (és persze tudd használni is)

És ami még fontos, a hegyikerékpározás tízparancsolata*:

1. Te csak vendég vagy a természetben, viselkedj is annak megfelelően!
2. Óvd a növény- és állatvilágot!
3. Hagyd a természetet úgy, ahogy találtad!
4. Ne csapj feleslegesen lármát!
5. Biztosíts elsőbbséget a gyalogosan túrázók részére!
6. Csak megfelelően széles utakon kerékpározz!
7. Fokozott figyelemmel menj lefelé!
8. Ne akarj annál többet teljesíteni, mint amire képes vagy!
9. Kerékpározás közben mindig legyen rajtad fejvédő!
10. Csak tökéletes műszaki állapotú kerékpárral indulj útnak!

*Forrás